A légszennyezettség jelentősége és az adatok értelmezése

Ha nem csak a holnapi időjárásra vagy kíváncsi, hanem azt is tudni szeretnéd, hogy mennyire szennyezett a levegő, akkor ebben a táblázatban megnézheted a főbb mennyiségek határértékeit.

SO2

NO2

PM10

PM2.5

O3

CO

0-20

0-40

0-20

0-10

0-60

0-4400

Elfogadható

20-80

40-70

20-50

10-25

60-100

4400-9400

Mérsékelt

80-250

70-150

50-100

25-50

100-140

9400-12400

Rossz

250-3500

150-200

100-200

50-75

140-180

12400-15400

Nagyon rossz

>350

>2000

>200

5>75

>180

>15400

A légszennyezettség az egyik legjelentősebb környezeti kockázat, amelyre a modern embernek szükséges odafigyelnie. Nem csak az egészségünkre és a környezetre gyakorolt közvetlen hatásai miatt probléma, hanem hosszú távú hatásai is vannak, mint például a globális éghajlatváltozás.

Okai legtöbbször az ipari tevékenység, a közlekedés és az energiafogyasztás. Az iparban, a közlekedésben és az otthonainkban használt fosszilis tüzelőanyagok égése során az égéstermékben káros anyagok keletkeznek, amelyek a légkörbe kerülve egészségkárosító hatást fejtenek ki.

A légszennyezettségnek ráadásul számos hatása van az egészségre. Az egészségkárosodás leggyakoribb formája a légzőszervi megbetegedések, például a krónikus obstruktív tüdőbetegség, az asztma és a tüdőrák kialakulása. Ezenkívül szerepet játszik továbbá az érrendszeri betegségek, a szívbetegségek, az agyi betegségek és a halálozások kockázatának növelésében.

levegoszennyezes

Az adatok értelmezése

Legfontosabb jelzőszáma a PM2.5 és a PM10. Ezek az apró részecskék, amelyek belélegezve a tüdőbe jutnak, és különböző légzőszervi megbetegedéseket okozhatnak. A PM2.5 kisebb részecskék, és mélyebben behatolnak a tüdőbe, míg a PM10 nagyobb részecskék, és a felső légutakban helyezkednek el. Ezenkívül, ezek a részecskéknek a globális éghajlatváltozásban is fontos szerepük van, mivel növelik az üvegházhatást okozó gázok koncentrációját a légkörben.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint az éves PM2.5 átlagérték nem haladhatja meg az 10 μg/m3 értéket, míg a napi átlagértéknek 25 μg/m3 alatt kell maradnia. Az Európai Unió (EU) levegőminőségi normái szerint az éves PM2.5 átlagértéknek nem szabad meghaladnia a 25 μg/m3 értéket, és a napi átlagértéknek 50 μg/m3 alatt kell maradnia. Az USA Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA) határértékei szerint a napi PM2.5 átlagértéknek 35 μg/m3 alatt kell maradnia.

A PM10 normális szintje 50 μg/m3 az éves átlagértékre és 150 μg/m3 a napi átlagértékre az EU levegőminőségi normái szerint. Az EPA határértékei szerint a napi PM10 átlagértéknek 150 μg/m3 alatt kell maradnia. Fontos megjegyezni, hogy a magasabb PM2.5 és PM10 szintekkel való hosszabb ideig tartó expozíció kapcsolódik számos egészségügyi problémához, beleértve a légzőszervi megbetegedéseket, a szívbetegségeket és a korai halálozást. Az ilyen egészségügyi hatások kockázata azonban az egyéni érzékenységtől és a környezeti tényezőktől is függ, például az életkor, az egészségi állapot és az életmód.

A CO, O3, NO2 és SO2 olyan gázok és részecskék, amelyek a légszennyezés legfontosabb komponensei közé tartoznak, és egészségkárosító hatásuk miatt jelentenek kockázatot az emberekre és a környezetre.

A CO (szén-monoxid) egy színtelen, szagtalan, mérgező gáz, amely az égéstermékben keletkezik. Belélegzése esetén a vérben csökkenti az oxigénszállító kapacitást, ami oxigénhiányos állapotot és akár halált is okozhat. Az egészséges felnőtteknél a 8 órás expozíció esetén a CO (szén-monoxid) szintjének nem szabad meghaladnia a 10 mg/m3 (8,7 ppm) átlagértéket, és a 1 órás expozíció esetén a CO szintjének nem szabad meghaladnia a 35 mg/m3 (30,4 ppm) átlagértéket.

levegoszennyezettseg

Az O3 (ózon) egy színtelen, szagtalan gáz, amely az UV-sugárzás hatására keletkezik a szennyezett levegőben. A légzőszervek irritációját és gyulladását okozhatja, ami légzési nehézségeket, köhögést, torokfájást és az immunitás csökkenését eredményezi. Az egészséges embereknél az ózonkoncentrációnak nem szabad meghaladnia a 100 μg/m3 (0,05 ppm) átlagértéket. Az ózon szintjének rövid távú expozíciója rövid távú légzőszervi hatásokat okozhat, például köhögést, nehézlégzést és torokirritációt.

Az NO2 (nitrogén-dioxid) egy sárgásbarna gáz, amely a légszennyezés főbb összetevői közé tartozik. A nitrogén-oxidok az égéstermékben keletkeznek, elsősorban az autók kipufogógázaiban. Irritálja a légzőrendszert és a szemeket, növeli a légzőszervi megbetegedések kockázatát, és súlyosbítja az asztmás tüneteket. Az egészséges embereknél az NO2 éves koncentrációjának az átlagértéke nem szabad meghaladnia a 40 μg/m3 (0,02 ppm) szintet, és a napi 1 órás expozíció átlagértékének nem szabad meghaladnia a 200 μg/m3 (0,1 ppm) értéket.

Az SO2 (kén-dioxid) egy színtelen, szagtalan gáz, amely a fosszilis tüzelőanyagok égésekor keletkezik. A kén-dioxid irritálja a légzőrendszert és a szemet, okozhat köhögést és nehézlégzést, növeli a légzőszervi megbetegedések kockázatát, és súlyosbítja az asztmás tüneteket. Az egészséges embereknél az SO2 normális szintje 20 μg/m3 és az egészségügyi határérték 24 órás expozíció esetén 125 μg/m3. Azonban hosszú távú expozíció esetén, például évekig tartó belélegzés során az SO2 káros hatásai növekedhetnek, beleértve a krónikus légzőszervi betegségek, a tüdőrák és a szívbetegségek kialakulásának kockázatát.

Szerencsére, a csökkentése érdekében számos intézkedést lehet tenni. Az ipari és közlekedési tevékenységek hatékonyabb szabályozása, a megújuló energiaforrásokra történő áttérés, valamint a lakosság környezettudatos magatartása mind segíthet a légszennyezettség csökkentésében. A lakosság részéről a közlekedési szokások megváltoztatása, a közösségi közlekedési eszközök használata és a környezetbarát közlekedési módok előnyben részesítése jelenthet megoldást.